Top

A jóga eszköz az élethez. I. rész

David Swanson Budapest Mandala

A jóga eszköz az élethez. I. rész

Malik Tóth István interjúja David Swensonnal

  1. február 13., Budapest

 

Hatalmas lelkesedéssel és szenvedéllyel tanítasz. Mi a fő motivációd abban, hogy világszerte utazol és tanítasz?

 

Megtiszteltetésnek veszem a lehetőséget, hogy taníthatok. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt tehetem. Nem mindig tudtam megkeresni a kenyerem jógatanítással. Életem során rengetegféle munkát kellett végeznem. Voltam pincér, tájkertész, árokásó, mosogató és ki tudja még, mi. Hatalmas áldás tehát az a lehetőség, hogy jógát taníthatok, és nem veszem félvállról. Lelkesedéssel és energiával vetem bele magam, mert fontos méltányolni azt a tényt, hogy az emberek döntéseket hoznak meg az életükben azért, hogy eljöjjenek a jógaórára, és a lehető legtöbb energiámat rájuk akarom fordítani, megbecsülve az ezért tett erőfeszítéseiket.

 

Véleményed szerint melyek a jógaoktató legfontosabb tulajdonságai?

 

Úgy gondolom, hogy türelmesnek és együttérzőnek kell lennünk, és meg kell értenünk, hogy mindenki más és más. Ismétlem, fel kell ismernünk, hogy az emberek áldozatot hoznak azért, hogy eljöjjenek a jógaórára. Olykor mégis azt látom, hogy a jógaoktatók ítélkeznek az emberek fölött. Nem tudjuk, mi történik ezeknek az embereknek az életében. Talán két-három munkájuk van, vagy egyedül igyekeznek felnevelni a gyermeküket, vagy nehézségekkel küzdenek, vagy azért jönnek el a jógaórára, hogy jobbá tegyék az életüket. Tehát türelmesnek és együttérzőnek kell lennünk, és arra kell törekednünk, hogy adjunk. A jógaoktató, a tanító kötelessége az, hogy bátorítsa, előmozdítsa és inspirálja a gyakorlást. Nem azért vagyunk ott, hogy hatalmaskodjunk a tanítványokon, vagy a főnökük legyünk, hanem hogy szolgáljuk őket. Amikor tanítunk, legyünk szolgálatkészek, ami azt jelenti, hogy mi akarjuk valamiképpen szolgálni őket, és azért legyünk ott, hogy a hasznukra váljunk, ne pedig ők legyenek a mi hasznunkra.

 

Olyan sok évnyi astánga után még mindig napi szinten gyakorolod az ászanákat?

 

Igen, az ászanagyakorlás nagyon fontos. De az életstílusom és a rengeteg utazás miatt nem ugyanaz, mintha otthon lennék és gyakorolnék. Ennek ellenére lényeges a gyakorlás. Pattabhi Jois azt szokta mondani, hogy a minimális napi gyakorlás három szúrja namaszkára A, három szúrja namaszkára B, valamint a levezető gyakorlatok utolsó három testhelyzete. Tehát ha gyakorlóként az embernek mindössze ennyire van ideje, akkor ennyit is gyakorolhat. De ha megteheti, akkor végezze el a teljes gyakorlást. Most azt mondom, hogy körülbelül húsz évig erősebb volt a gyakorlásom, de az is változott számomra, hogy mit jelent gyakorolni: túl van azon, amit a matracon teszünk, vagyis bizonyos ászanákon. Energiához akarunk jutni, pránát akarunk bevinni a testünkbe. Ez a gyakorlás legfőbb oka, mivel azt teszem, amit tennem kell, hogy a gyakorlásommal pránát vigyek be a testembe. És azután ezt a pozitív erőt, ezt az életenergiát meg akarjuk osztani másokkal.

 

Hogyan szűrődik be a jóga a mindennapi életedbe?

 

A jóga eszköz az élethez. Kicsit megkönnyíti mindazt, amit teszünk. Egy sportoló úgy találhatja, hogy a képességei javulnak a jógagyakorlás hatására. A sport nem feltétlenül segíti a jógát, a jóga azonban segíti a többit. A légzés szabályozásával segít abban, hogy irányításunk alá vonjuk az elménket. Az életben sok minden nagy stresszel jár. Felhasználva a légzésünket, a jóga segít abban, hogy elnyugtassuk az elménket. Tehát a minimálisra csökkenthetjük azt a stresszt, amellyel az életben találkozunk. Talán nem tűnik el teljesen, de a minimálisra csökkenthetjük, és józanabbul meg tudunk birkózni vele, ha jógát gyakorlunk. A jógagyakorlás tehát határozottan beszűrődik az életünk minden más aspektusába. A matrac olyan, mint egy laboratórium. Azért lépünk rá, hogy kutatást végezzünk, és növeljük az energiát a testünkben. Ha pedig jobban érezzük magunkat, az hatással van arra, hogy milyen kapcsolatban vagyunk más emberekkel. Tehát ha elnyugtatjuk az elménket, és megtöltjük a testünket energiával, akkor amikor kezdődik a nap, és kapcsolatba lépünk másokkal, azt jobb és együttérzőbb módon tesszük.

 

Gyakorolsz ülőmeditációt? 

 

Valójában nem, de nem azért, mert nem hiszek benne. Hiszem, hogy nagyszerű gyakorlat, ehhez kétség sem férhet. De mi úgy gondoljuk, hogy az astánga módszerével egy olyan rendszert hozunk létre, amely mindezeket az elemeket egyetlen gyakorláson belül tartalmazza. A meditációnak nem feltétlenül kell ülésben történnie. Mozgásban is lehet meditálni. Éppen úgy, mint egy tajcsigyakorlásban. Vagy gondoljunk a kiváló vietnami buddhista szerzetesre, Thich Nhat Hahnra, akinek olyan gyakorlatai vannak, mint például a sétálómeditáció vagy a fogmosás-meditáció. Ennek ellenére számos astángatanítót ismerek, aki valamilyen ülőmeditációt is belevesz a gyakorlásba, vagy zazent, esetleg csendes ülőmeditációt végez. Ez egyéntől függ, nem kell semmilyen fogadalmat tennie az embernek, hogy ezt a gyakorlást végezze. De úgy találom, hogy mindezt tartalmazza az ászanagyakorlás, amely számomra meditáció is egyben. De akiket érdekelnek a meditáció más formái, okvetlenül gyakorolják azokat is természetesen.

 

A mondás szerint a Guru sohasem hal meg. Neked is van hasonló tapasztalatod Gurudzsíval? 

 

Nos, amikor azt mondjuk, hogy Guru, akkor arról a tudásról beszélünk, amelyre szert teszünk. A Guru valamilyen fizikai testtel rendelkezik, amely el fog tűnni. Az a tudás azonban, amelyre a tanítóinktól szert teszünk, tovább folytatódik. És ez a tudás adódik át tanítóról tanítványra, tanítóról tanítványra, a múltból a jelenbe. Ezt úgy hívják, hogy parampará. Nézzük meg, mit jelent a „Guru” szó: Gu-ru, a sötétségből a fénybe. A következő kép fejezi ki ezt: egy sötét barlangban vagyok, gyertyát tartok a kezemben, de nem tudom meggyújtani, és csak botorkálok a sötétben. Ekkor pislákoló fényt látok meg a barlang mélyén. Vajon mi az? – gondolom magamban. Odamegyek, és azt látom, hogy ott ül valaki egy gyertyával. Megkérdezem, elkérhetem-e egy kicsit a gyertyáját. Ő odanyújtja nekem a gyertyája lángját, én pedig a saját gyertyám kanócát ehhez a fényhez érintem. Most már az én gyertyám is világít. Ez a Guru feladata: felénk nyújtani a tudás lángját. És ez a tanítvány feladata: elfogadni azt. De ez nem feltételhez kötött. Amikor a Guru feléd nyújtja a gyertyát, nem mondja: „Mielőtt átadnám neked a tudást, először egyet kell értened ebben és ebben.” Szabadon adja át a tudást. De ha egyszer elfogadjuk, onnantól fogva a mi kötelességünk is megosztani, továbbadni valamilyen módon, legalább az emberekkel való kapcsolatainkban, ha nem is közvetlenül tanítóként. Hogyan él hát a tanító, a Guru? A tudás az, ami egyre csak továbbadódik, valamint az emlékek. Ha megfigyelted az órán, gyakran utánoztam Pattabhi Joist, és történeteket meséltem róla. Ez életben tartja az emlékezést és az információáramlást.

 

Mi a legértékesebb mindabból, amit tőle tanultál?

 

Rengeteg értékes dolgot tanultam Pattabhi Joistól, de az egyik legnagyszerűbb az öröme volt, az öröm, amellyel tanított. Mélységesen mély tudással rendelkezett, de a személyiségével azt érte el, hogy még jobban igyekeztünk. Nem félemlített meg minket, hanem roppant csodálatos módon adta át a jógát, és már a jelenlétéből fakadóan jobban igyekeztünk, többet akartunk tanulni. Ez gyönyörű tulajdonság, és senki más nem lehet Pattabhi Jois, de mindannyian tovább tudjuk adni azt, amit tőle tanultunk. És az egyik ezek közül a mélységes öröme és a jelenléte, hiszen őszintén szerette, amit csinált. Korábban kérdeztél arról a lelkesedésről, amellyel tanítok. Nos, ez is ide kapcsolódik, mert Pattabhi Jois ilyen volt, szeretett tanítani, szerette, amit csinált. És én ezt a lelkesedést is szeretném továbbadni.

 

Az interjú további részei itt olvashatók:

http://www.urbanjogi.hu/a-joga-eszkoz-az-elethez-ii-resz/

http://www.urbanjogi.hu/a-joga-eszkoz-az-elethez-iii-resz/

István Malik Tóth
No Comments

Post a Comment