Top

A jóga eszköz az élethez. III. rész

David Swanson Budapest Mandala

A jóga eszköz az élethez. III. rész

Malik Tóth István interjúja David Swensonnal

 

Mondanál néhány szót a szangháról, az astánga családjáról? Hasonló mindenhol, vagy minden országnak megvan a sajátos „zamata”? Mit érzel Magyarországgal kapcsolatban?

 

Nemcsak minden országnak van meg a sajátos „zamata”, de minden jógaiskolának és minden tanítványnak is. A szangha, vagyis az astánga családja hasonló a valódi családhoz. És az nem olyan, mint a tévéshow-kban szereplő családok, ahol minden tökéletes. Valódi család az astángáé. A testvérek olykor rivalizálnak, vagy például valaki azt mondja: „Ó, itt az őrült David bácsi!” Valódi értelemben vagyunk egy család, és egy családban mindenféle dinamikák működnek. Még a saját családodban is megfigyelheted, hogy a testvérek és a gyerekek nem ugyanolyanok, más az energiájuk, mások az elképzeléseik, időnként harcolnak, időnként pedig szeretik egymást. Minden szülőnek kihívásokkal kell szembenéznie. Ilyen egy igazi család.

Az emberek időnként a különbözőségekre figyelnek az astánga világában, de rengeteg a hasonlóság is. És ebben az astángacsaládban – éppúgy, mint egy valódi családban – a különbözőségek ellenére az astánga vére folyik az ereinkben. És ha mindig visszatérünk ehhez, akkor tiszteletet érzünk. Megértést és szeretetet érzünk. Tehát igen, van egy család, és látnunk kell: az, hogy családtagok vagyunk, még nem jelenti, hogy nincsenek kihívások. De emögött ott a gyakorlás. Én erre összpontosítok. Ez a család gyönyörű dolog, olyan, mint egyfajta törzs. Ha a világon bárhová elutazol gyakorlóként, és bemész egy astángastúdióba, a „belégzés, emeld fel a karod” mindig ugyanaz lesz. A matracon mind egyek vagytok. Ennek megvan a szépsége. Ami pedig Magyarországot illeti, nagyszerű. Tárt karokkal és kedves mosolyokkal fogadtak, úgy érzem, tényleg szívesen látnak itt, érzem a melegséget, és szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem van utazni és csodálatos emberekkel találkozni mindenfelé a világban. Megdöbbentőnek találom, hogy a jóga annyira elterjedt, hogy a világon mindenütt javára van az embereknek. Ha emlékszel még, a hétvégén volt egy olyan gyakorlat, amelyben együtt végeztük a napüdvözletet, és a légzésünk egyetlen hanggá olvadt össze. Ez az, amihez visszatérek: ez a család, ez a lélegzet. Bármilyen jógarendszert gyakorolunk is, a légzés összeköt bennünket. Valamennyien lélegzünk, de nem valamilyen nyelven, nem lélegezhetünk magyarul, kínaiul vagy spanyolul. Az egész a légzés hangjáról szól, arról, hogy ahhoz térünk vissza, arra összpontosítunk. És nem csupán az astánga családjáról van szó; az emberi faj is egy család. A légzés ráadásul az állatokkal és a növényekkel is összeköt bennünket, sőt mindennel a földön. Mindent közösen használunk. Tehát valamennyien egy nagyobb család tagjai vagyunk.

 

A jóga célja hagyományosan a megszabadulás. Ugyanez a helyzet az astángával? Gurudzsí hangsúlyozta a móksát? Úgy gondolom, nagyon kevesen gyakorolják ebből az okból.

 

Valójában nem számít, miért kezd el az ember jógázni. Az emberek különböző okokból jönnek el jógázni – nemcsak astángázni, hanem mindenfajta jógára. Talán azért, mert hallották, hogy hírességek is jógáznak, vagy azt akarják, hogy meg tudják érinteni a lábujjaikat, vagy talán a párjuk hozza el őket. Nem számít, miért jönnek. De valami megváltozik, amikor elkezdünk jógát gyakorolni. Azt vesszük észre, hogy elolvassuk az élelmiszerek címkéjét, és megváltoznak a döntéseink az életben. Olykor azt mondom az embereknek: „Tudod, a jóga fenekestül felforgatja az életeteket.” Hiszen ami korábban jó mulatság volt, az többé nem az. A barátaink talán azt mondják: „Gyere, menjünk bulizni!” Mi pedig azt kérdezzük: „Mit gondoltok, nem lesz túl nagy füst?” „Mikor érünk haza? Reggel jógaórám lesz.” A választásainkat a jógagyakorlásunk határozza meg, mert a jóga gyakorlásával jobban érezzük magunkat. Tehát mindegy, miért jöttünk el jógázni, a dolgok kezdenek megváltozni. Megjelenik valamilyen móksa, megszabadulás a lélek számára. Meg kell tennünk az első lépéseit ennek, mivel a jóga célja mégiscsak ez. Talán azért jövünk el, mert jól akarjuk érezni magunkat. Majd úgy találjuk, hogy valami más megváltozik. És a jóga hatásai beszivárognak életünk minden aspektusába. Ez nagyon érdekes számomra. Még ha azt mondjuk is, hogy „Igen, a jóga megváltoztat”, fel kell tennem egy kérdést: Mi változott meg az életedben aznap, amikor úgy határoztál, hogy kipróbálod a jógát? Valami már megváltozott a pszichédben, valami már többre vágyott, és ezért jelent meg benned, hogy elmennél egy jógaórára. Azután a jóga talán támogatja ezt a gondolkodásmódbeli változást. De a móksa, a megszabadulás a szenvedéstől való megszabadulás, a megszabadulás attól, hogy megkössenek bennünket a vágyaink, hogy a rabszolgájuk legyünk. Ennélfogva ez egy ösvény, egy gyakorlat, egy út.

Ez olyan, mint bármilyen típusú rendszer: ez a cél, de hosszú ideig tartó gyakorlás kell az eléréséhez. Viszont azonnali jótékony hatásai is lehetnek. Ráadásul ha azt a nagyszabású célt tűzöd ki, hogy „meg kell szabadulnom”, akkor először is honnan tudod, hogy eljött a nap, hogy megszabadultál? Postán kapsz róla egy oklevelet? Okleveles megszabadult leszel? Elmentél esetleg egy megszabadulás-tanfolyamra? Tehát honnan tudod? Végzed a gyakorlásod, rendszeresen, hosszú ideig, és a jótékony hatásai összeadódnak az életedben, új belátásokra, új megértésekre teszel szert.

Elmondom neked a jógi meghatározását. Szeretem nem bonyolítani a dolgokat, márpedig úgy látom, hogy mi emberek sokszor bonyolítjuk, sőt túlbonyolítjuk a dolgokat. Tehát én a következő meghatározást adnám: „A jógi olyasvalaki, akinek a távozása után a világ szebb hely, mint amilyen az érkezése előtt volt.” Egyszerűen ennyi. Emberekként minden egyes lépés, amit ezen a földön teszünk, minden szó, ami elhagyja a szánkat, és minden interakciónk olyan, mint amikor kavicsot dobunk egy tóba. Amikor kavicsot dobunk a tóba, megfigyelhetjük, hogy mintha egy energiafodrozódás keletkezne, majd ez végigterjed a vízfelszínen. Ugyanígy minden interakciónk egy energialökést generál. Ez az energialökés olyan pozitív vagy negatív rezgés, amely belőlünk pulzál. Ha tehát „A jógi olyasvalaki, akinek a távozása után a világ szebb hely, mint amilyen az érkezése előtt volt”, akkor feltehetjük magunknak ezt az egyszerű kérdést: „A világ jobb hely lett attól, hogy jelen vagyok benne, vagyis pozitív vagy negatív rezgések áradnak belőlem?” Tehát egyszerűen ne arra rögzítsd a figyelmedet, hogy „Megszabadult vagyok?”, hanem hogy „Jobb ember vagyok?”, „A világnak hasznára van, hogy jelen vagyok benne?” Ezek jó kiindulópontok. A megszabadulást pedig majd meglátjuk. Kezdjük valami nagyon kézzelfoghatóval! Időnként akár a „meg akarok szabadulni” képzete is valamiféle önző törekvés lehet. Azért vagyunk itt, hogy ne csak magunknak legyünk hasznára, hanem másoknak is, bár ehhez valamilyen gyakorlásba kell fognunk, energiára kell szert tennünk, és meg kell próbálnunk jobb hellyé tenni a világot. Még ha egyszerre csak egyetlen kis kedves cselekedetről van is szó.

 

Ha újrakezdenéd a jóga gyakorlását, lenne bármi, amit máshogy csinálnál?

 

Nem, minden egyes pillanatát szerettem. Azt hiszem, hogy csak éltem az életemet, és azokat a dolgokat tettem, amiket tényleg tenni akartam. Tizenhárom évesen kezdtem el jógázni, mégpedig nagyon lelkesen. Tizenhat évesen elmentem otthonról, a jógát és ezt a másfajta életmódot követve. A szüleim mindig nagyon támogatták a gyerekeik törekvéseit, és úgy neveltek bennünket, hogy gondolkodjunk függetlenül. Tehát függetlenül gondolkodó emberként valóban azokra a dolgokra törekedtem, amiket csinálni akartam, ezért nem látok most semmit, amit másként tennék. Lelkesen gyakoroltam a jógát, 1973-ban rátaláltam az astángára, 1975-ben találkoztam Pattabhi Joisszal, 1977-ben Maiszúrba utaztam, a szenvedélyemet követve. Ami nem volt mindig könnyű. Ha elkötelezzük magunkat amellett, hogy szenvedélyes életet élünk, és megvalósítjuk az álmainkat, akkor fel kell készülnünk rá, hogy az nem lesz könnyű. De megéri. Számomra sohasem működött, hogy mások álmait váltsam valóra. Amikor másoknak dolgoztam, hiszen olykor volt ilyen, azt sosem élveztem igazán. Nem volt szükségem sok pénzre, és bizonyos módon még pincérként is önálló voltam. A hetvenes években a bátyámmal szörfös mozit nyitottunk. Írtam egy könyvet. Mindezeket azért tettem, mert vágy, érdeklődés volt bennem. És fel kell készülnünk rá, hogy ha valóra akarjuk váltani az álmainkat, akkor meg kell hoznunk a szükséges áldozatokat. De nem változtatnék semmit. Még a nehézségek idején is rengeteget tanul az ember. Nem, azt hiszem, tényleg nem változtatnék semmit.

 

Az utolsó kérdésem: megadtad nekünk a jógi meghatározását. Most megadnád a jóga meghatározását is?

 

A jóga egy eszköz. Nem bonyolítom. A jóga egy eszköz az élethez. A jóga nem vallás, inkább filozófia, gyakorlás, életmód. Olyan eszköz, amelyet gyakorolhatunk vallásos nézeteinktől vagy hitünktől függetlenül. Lehet az ember keresztény, hindu, muszlim, csinálhat bármit, attól még gyakorolhatja a jógát. És az javára válik. Tehát a jóga egy eszköz, egy univerzális eszköz az élethez, és arra vár, hogy bárki gyakorolja, aki kedvet érez hozzá.

 

Nagyon köszönöm.

 

Az interjú első két része itt olvasható:

http://www.urbanjogi.hu/a-joga-eszkoz-az-elethez-i-resz/

http://www.urbanjogi.hu/a-joga-eszkoz-az-elethez-ii-resz/

István Malik Tóth
No Comments

Post a Comment