Top

Állandó változásban

_ZSU9640

Állandó változásban

Változni bátorság, változtatni öröm. Ami elmúlt olyan szép, ami jön, az viszont rémisztő: hogyan és miért küzdünk a változás ellen? És miben segít a jóga?
 
Pszichológusok leírták, milyen érzések követik egymást akkor, amikor változtatni kényszerülünk az életünkön. Ez a kényszer persze lehet sokféle, belső és külső, első ránézésre kellemetlen vagy éppen előremutató. Függetlenül attól, milyen konkrét események zajlanak le, nagyjából hasonló stádiumokon megyünk át.
 
1. Félelem: Ez a legelső, az ismeretlen megjelenésével egyidejűleg beköszönő érzelem. Kézen fogva ott sétál vele a bizonytalanság, az ismeretlentől való tartózkodás.
2. Bizakodás: Rögtön megjelenik, még ha egyébként is szeretjük az életünket. Mert minden lehet még sokkal jobb is.
3. Szorongás: Amikor valóban elkezdődik a változás, az visszahozza a bizonytalanságot. Folyamatosan azon agyalunk, hogy milyen lesz a változás kimenetele.
4. Fenyegetettség: A változás erőteljesebben hat az életünkre és a környezetünkre, mint gondoltunk. Vajon bírunk vele?
5. Bűntudat: Lassan elkezd megváltozni az, ahogy a világot látjuk, módosulnak a korábbi eggyőződéseink. Ezért kritikusabban tekintünk arra, ahogy korábban éltünk.
6. Levertség: Ez egy demotivált állapot, a cselekvés előtti pillanat.
7. Elfogadás: Elkezdünk levegőt venni az új helyzetben és megismerni azt.
8. Előrelépés: Megváltozott a világképünk, a véleményünk egy sor dologról. Újra visszanyerjük a magabiztosságunkat.
 
Attól függően, hogy milyen változásról van szó, ezek a stádiumok úgy tudnak gyorsan és könnyen vagy éppen nehezen egymásba fordulni. Néha megrekedünk, néha észre sem vesszük, egyiket vagy másikat.
 
Látszólag például nagyon könnyű arról dönteni, hogy holnaptól egyetlen apróságot másképp csinálok minden nap: például jógázom. De még egy ilyen kellemes, jóleső gondolat is végig tud vezetni ezen a folyamaton, az elme dolga, hogy ezt végigjátssza és az elme nagyon jól szokott teljesíteni, ha ilyen feladatot kap.
 
Mi történik, ha holnaptól jógázom?
 
Tuti nem ezek a folyamatok zajlanak le! Vagy mégis? (A következő gondolatokat megfogalmazó szereplő fiktív, ha mégis emlékeztetne valakire a környezetedből, az biztosan csak a véletlen műve.)
 
Mindenki hajlékony és erős rajtam kívül az órán, nevetséges leszek. (Félelem)
Lehet, hogy nemsokára én is hajlékony és erős leszek! (Bizakodás)
Itt állok a matracomon, folyik rólam a víz, hulla fáradt vagyok, nincs szükségem erre! (Szorongás)
Mostantól minden reggel fel kell kelnem? Mikor találkozom azokkal, akik fontosak nekem?
Minden átalakul! (Fenyegetettség)
Nem értem, eddig miért nem jógáztam. Már hetek óta nem fáj semmim, valahogy vidámabb is vagyok. Miért nem jógázik mindenki? (Bűntudat, kritika a korábbi élettel szemben)
Na, ez így teljesen felborított mindent. Nem jó már úgy, ahogy eddig voltak a dolgok. (Levertség)
Akkor marad a jóga, aztán majd lesz valami. (Elfogadás)
Sokkal több energiám van, ha jógázom, tudok figyelni magamra és másokra. Felszabadultam! (Előrelépés)
 
A változtatáshoz fűződő érzelmeinkkel kapcsolatban egy egészen különleges kutatás is folyt: 174 embert értékrendszerének alakulását vizsgálták 14 éves koruktól egészen 77 éves korukig. Az eredmény? Nyilvánvaló, és mégis meglepő: egészen mást gondoltak a világról és önmagukról, a fontos dolgokról a résztvevők 14 évesen és 63 esztendővel később. Banális, nem? Tehát a változás fontos és szükségszerű.
 
Pláne az első élmények. Minél idősebb az ember, annál jobban emlékszik például a gyerekkori élményeire, a legelső tapasztalataira, hiszen minden egyes “első” fontos átalakulást hoz. Mint az első jógaóra, az első kényelmes ászana, az első fejenállás, az első döntés, hogy este korábban fekszem le, mert reggel jógázom.
 
A jóga pedig éppen arra tanít, hogy minden gyakorlást láss úgy, mint az elsőt. Ítélet nélkül.
 
 
Szerző: Braun Anna
Fotó: Nyul Zsuzsa

Anna Braun
No Comments

Post a Comment