Top

Az első Mysore

debrecen1100

Az első Mysore

Megvan még az első Mysore órád emléke? Nekem úgy érzem, örökre meghatározó élmény marad.
 
Annak idején otthon kezdtem el egy egyszerű cheatsheet alapján gyakorolni az első sorozatot, mert nem találtam Debrecenben astanga oktatót. Fogalmam sem volt, mit csinálok, az átkötéseket videókból próbáltam összerakni, és volt egy friss Gerincjóga oktatói végzettségem, ami gondoltam, ad majd némi alapot az astanga önálló gyakorlásához. Mai fejjel a legnagyobb jóindulattal sem nevezném astangának azt a bohóckodást, amit otthon legalább fél évig műveltem. 🙂
 
Később részt vettem egy minitanfolyamon, az állógyakorlatokat megtanultam fejből, és elmerészkedtem Budapesten a Mandala Jóga Ligetbe egy mysore gyakorlásra. Az első pár napüdvözletnél mellém sétált Németh Gergő, és mosolyogva közölte: „Most az a rossz hírem, hogy neked nincs ilyen széles vállad.” – előrenéztem a két kezemre a talajon, amivel az életemért küzdöttem éppen. „Ez nem vállszélességű. A te vállad csak ekkora.” – igen, itt leesett, hogy a testtudatomon még bőven dolgoznom kell, és hogy a lazaságom nem biztos, hogy olyan sok előnyt jelent a matracon, mint gondoltam.
 
A harcospózokkal holtponthoz érkeztem. Ennyiszer még soha nem hallottam egymás után, hogy „lazítsd a vállat”, és hogy „tartsd az alhasat”. Szörnyen bosszantott, hogy miközben a megfelelő helyen nincs erő és stabilitás a gyakorlásomban, más terület meg feleslegesen dolgozik, és nem tudom kikapcsolni.
 
Az ülőgyakorlatok sorrendjében bizonytalan voltam, ezért innentől lestem a szomszéd gyakorlót. Valószínűleg még így is tévesztettem, pedig ő szépen csinálta, és becsületesen végezte a vinyászákat még az oldalak között is. Én az átkötésekben ugrás-repülés helyett inkább csúsztam-másztam, de amikor az előrehajlásokban kaptam egy-egy szuper igazítást és biztatást Pápa Gyöngyvértől, rögtön ki is vertem a fejemből, hogy nekem még túl korai ez az egész astanga a bandhával és vinyászával együtt.
 
Levezetés közben körülnéztem, milyen sokan vagyunk, és milyen sokfélék így együtt, kezdőtől a haladóig. Gyöngyvérék mindenkire külön figyelnek, és a gyakorlók itt olyan segítséget kapnak, amit csoportos vezetett órán képtelenség oktatóként megadni. Az járt a fejemben, hogy ez a legszebb dolog, astanga oktatónak lenni. (de tényleg! 🙂) Relax előtt megbeszéltem magammal, hogy hétvégente visszajárok ide mysore-ozni, megtanulom az első sorozatot. Aztán kicsit előreszaladtam, és azzal biztattam magam, hogy rendszeres gyakorlással öt év múlva már hátha belevághatok egy astanga oktatóképzésbe is, de ha öt nem is, tíz év biztosan elég lesz. 😅
 
A többi jött magától.
 
Szerző: Sajtos Ágnes (Mandala Jóga Debrecen)
Fotó: Pallagi Péter

admin
No Comments

Post a Comment