Top

Gondolatok egy relaxációban

gyongy_hathahajlas2

Gondolatok egy relaxációban

“Ma nem alszom el. Most tényleg végig figyelek, nem hagyom elkalandozni a figyelmem, minden szóra koncentrálok. Először el kell lazítani a testet. Ez könnyű. Sima ügy. Figyelem az egész testet, érzem, ahogy a test belesüllyed a talajba. Most a jobb lábfejemet kell figyelnem, ellazítanom, éreznem kell a súlyát, tudatosítani, hogy a talaj megtartja a lábam. De jó érzés ez, nem tenni semmit, csak pihenni, távolról szemlélni. Ezt máskor is fogom gyakorolni, nem csak a jóga végén, hanem minden nap, mondjuk délután, munka után. Munka helyett kellene inkább, de jó lenne, felszállnék a villamosra, és meló helyett mennék relaxációra. Látom is magam, felkelek, összeszedem magam, és pizsamában elindulok a relaxációra. Felszállok a pizsamás emberek villamosára, mindannyian relaxációra tartunk, a kezdők még ásítozva kapaszkodnak, valaki megfogja a jobb karomat. Azt mondja, érezzem a kar súlyát, lazítsam el. Ó, már a kar ellazításánál járunk, áh, belealudtam megint. Nem baj, még semmi sincs veszve, a légzésfigyelős rész még hátravan, úgyis az a lényeg. Igen, figyelem a légzést, minden ki- és belégzést. Nincs semmi más, csak a légzés. Ezt a villamoson is fogom gyakorolni, csak figyelem majd a légzést. Egy perc koncentráció. Megy ez. És mi van, ha annyira elmélyülök a légzés figyelésében, hogy elfelejtek leszállni? De a relaxációra tartó villamoson biztos van pár pizsamás, aki csak a végállomásnál jön rá, hogy elaludt, nem szállt le, elszalasztotta a lényeget. Nem baj, utazom tovább, majd visszafelé nem alszom el.”
 
Szerző: Pápa Gyöngyvér
Fotó: Nyul Zsuzsa

Gyöngyvér Pápa
No Comments

Post a Comment