Top

Jógázni jó vagyok

kori_sarokban

Jógázni jó vagyok

Ha rajtam múlik, minden napom fergetegesen tevékeny. Új nyelvet tanulok, a régit formába hozom, mellékállásokat vállalok, mert muszáj, és szeretem is. Sportolás és jógázás nélkül nem tudok létezni, a gyerkőcöm most megy iskolába, de még nyári szünet van, szóval elég húzós napokat élek át. Viszont ez nem most kezdődött.
 
Mióta jellemez már ez, hogy egyik helyről rohanok a másikra? Hogy bevállalok valami újat. Hogy megunok valamit és váltanom kell. Hogy hasznossá akarom magam tenni mindenáron. Önkénteskedek, teljesítek, stb. Előfordul olyan is, hogy fontossági sorrendet is állítok fel, de valójában semmit nem tudok kihagyni fentiekből. Több már egyszerűen akkor sem fér bele, ha akarom. Mert arra van időnk, amire igazán akarjuk. Nos, lehet, hogy kicsit túl sok mindent szeretnék. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy miért?
 
Miért nem tudok lelassulni? Miért okoz jóérzést az, hogy elfoglalt vagyok? Hogy folyton mennem kell valahova, hogy intéznem kell valamit? Megmondom, mert tudom. Így nem kell foglalkoznom azzal, hogy mi hiányzik. Így abban a tudatban élek, hogy van értelme az életemnek, ha más nem, hát a rohangálás, az intézkedés. És mindezt gyorsan. Hogy ez miért nem vezet sehova?
 
Mert a rohamtempónál nem látom meg az útelágazásokat. Az autópályán nyomom, és minden nüansz mellett elhúzok. Minden izgalmas leágazás csak egy villanás. Az élet meg egy felszínes videoklippé tömörül.
 
Viszont, amikor ötösből hármasba váltok, majd átrezdülök kettesbe, valami megváltozik. Ha lelassulok, észreveszem, amit érzek. Azt is, ami fáj. De azt is, hogy mit szeretnék. És hogy valójában merre szeretnék menni. Pedig mennyire büszke tudok lenni magamra egy eredményes nap után… Csak közben megfeledkeztem a lelkemről.
 
Mert ha nem dumcsizom szét magam különböző társaságok sűrűjében, ha nem pörgök folyton, ha végre leülök és időt töltök egyedül, önmagammal, akkor végre elő tud bukkanni a kérdés, hogy ki is vagyok én és biztosan elég jó vagyok-e. Érek én valamit akkor is, ha nem töltöm ki az időm mindenféle tennivalóval, ami hasznosságomat kell, hogy bizonyítsa?
 
Elég jó vagyok én?
 
Amikor jógázom, akkor sikerül a jelenben lennem. Akkor a testem kapcsolódik a talajhoz, a kezem és a lábam megtart a földön. A légzésemre figyelek. Tudatos vagyok. Nem is tudok más lenni. A pózok megtartása közben az izmok dolgoznak, így egyszerűen rendeződik a rezgésem. Kimegy a feszültség. Valahogy elmúlik a para. Felszabadító a testem mozgatása, az elmém is másképp működik. Lassulok és figyelek. Érzem, hogy pont elegendő vagyok. Hogy akkor is én maradok – sőt – ha nem tömöm tele a napjaim fontosnak tűnő tennivalókkal.
 
Mozgok és erőt fejtek ki, egyensúlyt találok, nyugalmat lelek. A koncentráció segít abban, hogy a fókusz megmaradjon, és jó helyre mutasson. Jógázás közben minden a helyére kerül. Ha rendszeresen gyakorlom, nem uralkodik el rajtam a kétségbeesett túlbuzgóság és visszajelzés-szomj. És elég vagyok. Pont jó.
 
Szerző: Szálka Sarolta
 
 
 
 
A jóga legjobb, ha egy minitanfolyammal kezdődik: Jóga Start!
gerincstart

admin
No Comments

Post a Comment