Top

Mi a legrosszabb, ami egy mysore gyakorláson történhet?

mysore1

Mi a legrosszabb, ami egy mysore gyakorláson történhet?

Alapvetően félős típus vagyok. Nem nézek horrorfilmet, nem mernék kiugrani ejtőernyővel, egy nagyobb póktól is megijedek, és sokszor tartok az új helyzetektől. Így volt ez az első mysore gyakorlásom előtt is. Most már hosszú évek óta astangázom, a harmadik sorozatnál járok, de még nagyon is jól emlékszem arra, milyen volt elkezdeni a gyakorlást. Visszatekintve már vicces, de akkoriban tartottam a mysore gyakorlástól, többek közt az alábbi, alaptalan félelmeim miatt.
 
1. Én leszek a legbénább
 
Nem tudom, miért éreztem úgy, hogy nekem bármit is teljesítenem kell egy jógaórán, mégis visszatartott, hogy én leszek a legügyetlenebb. Biztosra vettem, hogy kigurulok a fejenállásból, elesem az egyensúlygyakorlatban, vagy feladja a karom a tizedik csaturangában (fel is adta) – és valamiért azt hittem, hogy ezt észreveszik, megjegyzik, és akkor én majd jól elsüllyedek szégyenemben, megbánom, és nem jövök sohatöbbet. Mondanom sem kell, nem így lett.
 
2. Mindenki engem figyel majd
 
A napüdvözletek után azt vettem észre, hogy egyedül én figyelem a többieket, korántsem akkora szám egy új ember. Sőt, minél ügyesebb valaki, láthatóan annál kevesebbet figyel a környezetére. Egy nagyobb puffanásra azért felfigyelnek, de akkor is inkább támogatást és bátorítást kapsz, mint kíváncsi tekinteteket.
 
Mindenki volt kezdő, és emlékszik rá, milyen volt először végigcsinálni, megpróbálni, elesni. Másrészt, ha új ászanához vagy sorozathoz érkezel, astangában újra és újra kezdő leszel, fogadd el, hogy nem fog minden elsőre menni, úgyhogy jobb, ha a teljesítménykényszert már az elején elengeded. Mysore órán nincs béna és ügyes, mindannyian kezdők maradunk. Örökre.
 
3. Nem tudom majd, melyik ászana következik
 
Senki sem úgy születik, hogy tudja a sorozatot. Mi történik, ha nem tudod mi a következő? Semmi. Megmondja az oktató, vagy megnézed a papírt. Ha épp nincs ott az oktató, legalább pihensz egy kicsit (ez a gyakorlás elején nem csak hasznos, hanem szükséges is). Sokkal könnyebben megtanulod az ászanák sorrendjét, mint gondolnád, hamar ráérzel a sorozat belső logikájára. És ha aznap véletlenül kifelejtetted a navászanát, akkor még jól is jártál.
 
4. Elrontom a sorrendet
 
Az is belefér egyébként, hogy néha megújítod a sorozatot. Minden nap ugyanazokat az ászanákat kell gyakorolni, ugyanabban a sorrendben, időről időre belefér egy kis kísérletezés, nem? Egyébként az legjobban utált ászanákat hagyjuk ki a leggyakrabban, én oktatóként azt látom, hogy a navászanáról feledkeznek meg legtöbben. Gondolom, a traumatikus élmények könnyebben kitörlődnek. 😀 Nálam a mai napig előfordul, hogy kimarad valami, lesz egy vinyásza ott, ahol addig nem volt, kihagyok egy gyakorlatot, és ezért hirtelen sokkal nehezebb a következő póz. Csak dünnyögök magamban, hogy ez múltkor pedig már ment! Majd az öltözőben rájövök, hogy az előkészítését elfelejtettem. Ja, így oké, akkor majd legközelebb.
 
Érthető, ha félsz a mysore astangától, vagyis az önálló gyakorlástól, de egyszer szedd össze magad, és próbáld ki, mert egy ilyen óra hangulata egészen más. Lehet, hogy elrontod a sorrendet, összezavarodsz, és pár pillanatig csak állsz és gondolkozol a folytatáson – de meglátod, imádni fogod.
 
 
Szerző: Pápa Gyöngyvér
Fotó: Nyul Zsuzsa

Gyöngyvér Pápa
No Comments

Post a Comment